2010. február 7., vasárnap

Kolbász töltés

Hosszú évek óta szokás, nálunk a kolbásztöltés. Korábbi években összejött a nagy család és mindenkinek a saját receptje alapján különböző kolbászok töltődtek közel 150-200 kiló húsból. Persze voltak kavarodások, félreértések, így egy pár éve apósom és fia a garázsban a saját kézbe vették kolbász témát. Ma már "csak" 80 kiló húsnak kell bélbe vándorolnia, ami így is két napos móka. Már csak azért is, mert mi előző nap bekeverjük a hús és egy éjszakát állni hagyjuk. Aztán másnap indul a mandula. Az ősszel főzetett kökény- és meggypálinka gondoskodott a jókedvről a gyerekek, akik tetőtől talpig pirosak a paprikás kolbász hústól elintézik, hogy lassuljon a munka. Én rohangálok a konyha és a garázs között, hol a lilakáposztát kell megkavarni, hol pálinkát kell tölteni, hol ez kell, hol az kell. Az első mindig a vékonykolbász, mert abból már ebédre sülnie kell. A második a moldovai sütőkolbász volt amit Gabojsza blogján találtam. Kértem hát 2,5 kiló húst, hogy bekeverjem. Nem adtak, azt mondták, hogy ne bohóckodjak. Erre én megzsaroltam Őket, hogy eldugom az összes pálinkát. Én nyertem, és mikor megsütve megkóstolták mindannyian nyertünk egy új íz világot, tehát csinálunk jövőre is. Köszi Gabojsza!

Harmadszor következett a szalámi, amit egyedi hosszúságúra kell gyártani, mégpedig a mélyhűtő fiókjának szélességét alapul véve. Ez azért fontos, mert tavasz végén a vert falú kamrából ki kell kerülniük a kolbászoknak, és bevándorolnak a mélyhűtőbe. Na már most, ha túl hosszúak nem férnének be a fiókba. Így biztonsággal kitart a szalámi egész nyáron , sőt a következő töltésig, ami jövő ilyenkor esedékes.

1 megjegyzés:

  1. Most így várandósan leragadtam ezen a poszton, de megyek nézelődni még:))))
    Örülök, hogy Rád találtam:)

    VálaszTörlés